Korábban 8 hónapot töltöttem Dániában tanulással, és sok-sok különbséget tapasztaltam az itthoni kultúra, szemlélet és életmód, illetve az övék között.
Ez a nemekkel kapcsolatban is igaz, például a lányok, nők ott kikérik maguknak, hogy a fiúk – akik ezt már nem is nagyon teszik meg – kinyissák nekik az ajtót, vagy előreengedjék őket, az pedig végképp felháborítónak számít, ha egy nehéz csomagot úriember módjára vennél tőlük át és cipelnél lelkesen helyettük…
A szülés-születéshez való hozzáállás is egészen más, évfolyamtársaim nagy százaléka otthon, vagy kórházban szülésznővel született, és a szülés maga a fiatal lányok számára egyáltalán nem ijesztő dolog, sőt nagyon várják!
Nem kevés mostanában szülni készülő ismerőstől hallottam, hogy még a szülőszobára is két-három névvel és a dilemmával érkeztek: melyik legyen? Talán a fél év kissé soknak tűnik, de milyen jó dolog, hogy adnak arra teret, hogy meg lehessen figyelni, hogy a kisbaba nyugodtabb, vagy temperamentumosabb típus-e? Felfigyel-e valamelyik névre, ha szólongatjuk? Kedves, bújós természet-e inkább vagy rosszcsont, csibész és önállóbb-e? Persze a pocakban töltött kilenc hónap alatt is vannak jelek, de biztosan lennének olyanok, akik kihasználnák ezt az időt a döntéshez.
Ti hogyan döntöttetek? Gyorsan? Lassan?
Jó lett volna ez a kis könnyítés?
Írta: Nyitrai Eszter pszichológus, dúla