Nem igazán hihető, hogy van nekik ilyenjük, ugye?
Szülésfelkészítőkön mindig elmondom a kismamáimnak, hogy ritka eset az, amikor egy hányás vagy hasmenés nagy öröm, de a kiírt időponthoz egyre közelebb járva bizony a közeledő vajúdás fontos jelzései lehetnek ezek, ilyenformán izgalmas, boldog időszak kezdetét jelezhetik.
Nem nagyon beszélünk erről, amikor a szülés-születés kerül szóba, hiszen ki szereti ezzel az aprónak és elhanyagolhatónak tűnő részlettel kezdeni a történetmesélést… ezért is lehet, hogy sokan megdöbbennek, amikor először hallják. Sőt, gyakran mesélik az anyák, hogy mivel korábban nem tudtak erről a eshetőségről, kifejezetten megrémültek, amikor nagy pocakkal egyszercsak elkapta őket a hasmars, vagy a wc-t ölelték percekig. Természetesen a mindennapi életünkben minden esetben betegség, rosszullét jelei, babát várva pedig különösen aggódósak vagyunk a testi jelzéseinkkel kapcsolatban. Mindenki legrosszabb élményei között szerepel egyik vagy másik sztori.
Különösen nagy ijedelmet okozhat már megindult vajúdás közben hányni vagy hasmenéssel a mosdóba szaladgálni. Ha laikusként nincs benne a fejünkben, hogy ez – bár kétségtelenül nem kellemes – teljesen normális, mind az anyák, mind az apák megijedhetnek, hátha valami nem jól alakul, esetleg máris komplikációnak gondolhatják. Nagyon fontos, hogy ez is csupán olyan tévhit, amelyet átkeretezve és tisztán látva mély megnyugvás költözik a lelkünkbe és igen, ritka eset bár, de lehet örülni testünk ezen működéseinek is.
Rendkívül egyszerűen érthető és mégis fontos szerepe van a tisztulás ilyen formáinak a vajúdás előtt vagy közben: a gyomor- és béltartalmak kiürülése a szervezetből szó szerint segít helyet adni a kifelé induló magzatnak. A méhizomzat akkor is dolgozik, amikor az anya még nem is feltétlenül érzi, de a bélsárt tartalmazó beleket már ez is jól átmasszírozza, így a perisztaltikus mozgás beindul és a többit már mindenki tudja…
A természet és az emberi test működése ismét megmutatja nekünk, milyen bölcsen szervezi a saját folyamatait – a szülés-születést is. Hasznos tudni ugyanakkor, hogy a WHO (az Egészségügyi Világszervezet) a rutinszerűen alkalmazott beöntést a “nyilvánvalóan káros vagy hatástalan, megszüntetendő” kategóriába sorolta, ami a szülészeti beavatkozásokat illeti.
Ugyanígy a folyamatos folyadékpótlás mellett az is rendkívül fontos, hogy a vajúdó nő időről időre elmenjen pisilni, hogy a vizelettel megtelt hólyag se képezhessen fizikai akadályt az újszülött útjában.
Testünk jelzéseit ismerni nagyon fontos és hasznos. Így van ez a szülés körüli jelekkel is, s ezzel a tudással felvértezve magunkat lehetővé válik, hogy magabiztosan és a testi folyamatainkkal barátságban együttműködve várjuk a kisbabánkat és szüljünk.
Írta: Nyitrai Eszter pszichológus, dúla