Laikus segítő-e a dúla?

Számos cikkben elhangzik, hogy a dúla laikus segítő. De mit is jelent ez?

Elsősorban azt, hogy a dúla nem rendelkezik egészségügyi végzettséggel. Nem feladata, hogy a kismama vagy a magzat fiziológiás állapotát figyelje, értelmezze a monitorok jelzéseit, vizsgáljon, vérnyomást mérjen és azt sem, hogy ő döntse el, a vajúdás során mikor induljanak be a kórházba.

A dúla az anya jelzéseire figyel. Az ő jellegzetes hangulatai adnak támpontot a számára ahhoz, hol tart a folyamat, és az anya igényeinek megfelelően masszíroz, inni hoz, bátorít. A felkészülés során kialakult bizalmi kapcsolatban és a vajúdástámogatásban rejlik a dúlai támogatás ereje. A személyre szabott gondoskodásban. Az egyéni igények kielégítésében. A dúla ezt biztosítja az édesanya és a pár számára a szülőszobán, s éppen ezért nem volna jó, ha az anyára figyelés helyett monitorok, vizsgálati eredmények és egészségügyi-szakmai protokollok, döntések és felelősségek járnának a fejében. Mindez az intézményi személyzet, a szülésznő és az orvos feladatköre, s így a dúla teljes figyelmével a szülőpárra és a kisbabára koncentrálhat. Ebben az értelemben tehát a dúla mindenképpen laikus segítő.

dúla

Marshall Klaus amerikai kutatásában (Marshall H. Klaus, John H. Kennell, Phyllis H. Klaus , 2002 , The Doula Book – How a Trained Labor Companion Can Help You Have a Shorter, Easier, and Healthier Birth , Da Capo Press) azt találta, hogy a dúlahatás számottevően csökkent, ha a dúlai kompetenciát ellátó személynek egészségügyi képzettsége is volt, hiszen már nem tudott laikusként hozzáállni a folyamathoz. Az esze követte a folyamat fiziológiás oldalának történéseit, ennek megfelelően gondolkodott és lehetséges teendőket, kimeneteleket mérlegelt. Érthető tehát, miért nem tudta teljes, tiszta figyelmét az anya kényelmének biztosítása vagy érzelmi megerősítése felé fordítani és miért kedvezőbb, ha nincsen a dúláknak egészségügyi végzettsége is.

Ugyanakkor úgy vélem, a dúla több, mint laikus segítő. A dúlaképzés során olyan szerteágazó tudásra és dúlai kompetenciákra teszünk szert, amelyek elengedhetetlenek a szülésre való felkészítés, a szüléskísérés, a gyermekágy és a személyes kapcsolat során. És nem csupán a szülésre vonatkozó speciális ismeretekről van szó, hanem a kommunikációról, masszázstechnikákról, a várandósság és a magzati élet pszichológiai oldaláról és rengeteg olyan hasznos és gyakorlati dúlapraktikáról, ami igazi hivatássá emeli a dúlák munkáját. Kilenc éve végeztem el a dúlaképzést és utána két évig havonta jártam továbbképzésekre.  Mindig akad a várandósságnak, a szülésnek, a szoptatásnak vagy a témának egy olyan oldala, amelybe érdemes beleásnom magam, egy izgalmas  több napos workshop, épp megjelenő könyv, ami újat ad, illetve egy-egy olyan előadó, akit szívesen hívunk meg, hogy tanuljunk tőle. Az összes dúla, akit ismerek folyamatosan továbbképzi magát, hogy még több területen legyen képes az anyák és a családok szolgálatára lenni.

Biztosan tudom, tehát, hogy a dúla nem laikus.

Írta: Nyitrai Eszter pszichológus, dúla

Az apa és a dúla

Amikor először merül fel egy nőben, hogy ki legyen vele a szülésénél, legtöbbször az apa áll az első helyen. Ő az, aki legközelebb áll az anyához és jó érzés arra gondolni, hogy a kisbaba jöttét a szülők együtt élik meg, közösen hívták életre és így is fogadják az újszülöttet.

Vannak olyan apukák, akik ki nem hagynák a pillanatot, mikor csemetéjük a világra érkezik, de olyanok is vannak szép számmal, akiket feszélyez a gondolat, hogy ott legyenek a szülésnél. Ennek sok oka lehet. Egyrészt nem szeretnék a feleségüket szenvedni látni, s a fejükben a szülés véres, rémes eseményként él.

Többször hallottam már olyan beszámolót, amely arról szólt, hogy az apa kétségbeesve próbált eligazodni az egészségügyi rendszer, a személyzet és a számára teljességgel ismeretlen folyamat, a szülés útvesztőjében.

A tettrekész, megoldás-orientált férfiak számára elbizonytalanító hatással lehet, hogy a szülés folyamata hosszú, és a legelőnyösebb attitűd ebben az esetben bizony a türelem és a szelíd várakozás. Alapvető fontosságú annak elfogadása, hogy a természet és az anya teste-lelke végzi a munkát, az őt körülvevő emberek, pedig akkor teszik a legtöbbet a szülő nőért, ha nem direkt vagy beavatkozó módon, hanem érzékeny érzelmi támogatással vannak vele, esetleg bátorítással, finom érintésekkel, masszírozással segítik.

Apa és dúla - forrás? talesoffruitandcake.wordpress.com

Apa és dúla – forrás: talesoffruitandcake.wordpress.com

Ráadásul aggódnak az anyáért és a megszületendő babáért is, ez nagyon nehéz és mély érzelmi feszültség. Az apáknak is lehetnek félelmeik tehát a szüléssel kapcsolatban, s ezek a beszélgetéseink folyamán, és az átkeretezés következtében jelentősen csökkenhetnek vagy akár feloldódhatnak, s el is múlhatnak.

A vajúdás alatt hosszú időn keresztül tart az a szakasz, amikor az anya módosult tudatállapotban magába mélyed és befelé koncentrál. Ez rendkívül fontos és hatékony a folyamatra nézve, de az apák ilyenkor úgy érezhetik, “egyedül maradtak”. Sok anyában már a várandósság során felmerül, hogy aggódik az apa miatt – hogyan fogja majd bírni ezt az időszakot. Fontos, hogy ez a félelem ne akadályozza az anyát abban, hogy merjen befelé figyelni. Ilyenkor a dúla lehet az az ismerős bizalmi személy, aki ott van, így az apa sem marad magára és az anya biztonságban érezheti mindkettőjüket. Az apák visszajelzése alapján rendkívül sokat jelent a dúla folyamatos és megnyugtató jelenléte, a tekintete, a javaslatai, hogy hogyan tudnak ilyenkor a párjuk segítségére lenni. A dúla megadja az apáknak azt a szabadságot is, hogy kimehessenek, ha úgy érzik, mégsem marad egyedül az anya, s ugyanígy a dúla is kimegy, ha a pár inkább kettesben maradna kicsit.

A várandósság alatti találkozások alkalmával a dúla biztosítja az anya párját arról, hogy kettejükért, a párért lesz ott a szülőszobán, s az ő szerepét nem kisebbíteni, hanem éppen, hogy elősegíteni szeretné. Dúlaként feladatomnak érzem a terhesség alatt az apákat is felkészíteni arra, mi várható a vajúdásnál, az ő szemszögükből hogyan nézhet majd ki a szülés és beszélgetni velük arról, milyen módon tudnak majd ők is segíteni az anyának. A vajúdást elősegítő masszázstechnikákat és testhelyzeteket, illetve a dúlatáska tartalmát is megmutatom. Elmagyarázom a szülés folyamatát, hogy a szülőszobán tájékozódni tudjanak arról, hol is tart a folyamat, mi fog következni és ők hogyan alkalmazkodjanak a vajúdás egyes szakaszaihoz és az anya változó igényeihez. A dúla feladata így sokkal inkább az apa bevonása a vajúdástámogatásba – éppen annyira, amennyire neki az kényelmes.

Mindezek megértése és átlátása nagyban segíti az apákat abban, hogy a szülés idején ne egy harmadik személy által kitaszítva, hanem éppen általa megtámogatva biztonságban érezhessék magukat. A dúlai konzultációk alatt a folyamatról megszerzett tudásukat térképként, a módszereket pedig eszközként használhatják. Saját bizonytalanságaik vagy félelmeik helyett így könnyebben tudják figyelmüket az anyának szentelni és ezáltal jól segíteni őt és a kisbabát is.

A dúla ismerős jelenléte, pedig nem csupán az anyák számára ad erőt. Az apukák számára is megnyugtató, hogy egy tapasztalt csapattárssal együttműködve és nem egyedül vannak jelen a szülőszobán, sőt az apa és a dúla hatékony team-et alkothatnak!

Írta: Nyitrai Eszter pszichológus, dúla

A hányás és a hasmenés örömteli oldala

Nem igazán hihető, hogy van nekik ilyenjük, ugye?

Szülésfelkészítőkön mindig elmondom a kismamáimnak, hogy ritka eset az, amikor egy hányás vagy hasmenés nagy öröm, de a kiírt időponthoz egyre közelebb járva bizony a közeledő vajúdás fontos jelzései lehetnek ezek, ilyenformán izgalmas, boldog időszak kezdetét jelezhetik.

Nem nagyon beszélünk erről, amikor a szülés-születés kerül szóba, hiszen ki szereti ezzel az aprónak és elhanyagolhatónak tűnő részlettel kezdeni a történetmesélést… ezért is lehet, hogy sokan megdöbbennek, amikor először hallják. Sőt, gyakran mesélik az anyák, hogy mivel korábban nem tudtak erről a eshetőségről, kifejezetten megrémültek, amikor nagy pocakkal egyszercsak elkapta őket a hasmars, vagy a wc-t ölelték percekig. Természetesen a mindennapi életünkben minden esetben betegség, rosszullét jelei és babát várva különösen aggódósak vagyunk a testi jelzéseinkkel kapcsolatban. Mindenki legrosszabb élményei között szerepel egyik vagy másik sztori.

Kép: vilagrajonni.hu

Különösen nagy ijedelmet okozhat már megindult vajúdás közben hányni vagy hasmenéssel a mosdóba szaladgálni. Ha laikusként nincs benne a fejünkben, hogy ez – bár kétségtelenül nem kellemes – teljesen normális, mind az anyák, mind az apák megijedhetnek, hátha valami nem jól alakul, esetleg máris komplikációnak gondolhatják. Nagyon fontos, hogy ez is csupán olyan tévhit, amelyet átkeretezve és tisztán látva mély megnyugvás költözik a lelkünkbe és igen, ritka eset bár, de lehet örülni testünk ezen működéseinek is.

Rendkívül egyszerűen érthető és mégis fontos szerepe van a tisztulás ilyen formáinak a vajúdás előtt vagy közben: a gyomor- és béltartalmak kiürülése a szervezetből szó szerint segít helyet adni a kifelé induló magzatnak. A méhizomzat akkor is dolgozik, amikor az anya még nem is feltétlenül érzi, de a bélsárt tartalmazó beleket már ez is jól átmasszírozza, így a perisztaltikus mozgás beindul és a többit már mindenki tudja…

A természet és az emberi test működése ismét megmutatja nekünk, milyen bölcsen szervezi a saját folyamatait –  a szülés-születést is. Hasznos tudni ugyanakkor, hogy a WHO (az Egészségügyi Világszervezet) a rutinszerűen alkalmazott beöntést a “nyilvánvalóan káros vagy hatástalan, megszüntetendő” kategóriába sorolta, ami a szülészeti beavatkozásokat illeti.

Ugyanígy a folyamatos folyadékpótlás mellett az is rendkívül fontos, hogy a vajúdó nő időről időre elmenjen pisilni, hogy a vizelettel megtelt hólyag se képezhessen fizikai akadályt az újszülött útjában.

Testünk jelzéseit ismerni nagyon fontos és hasznos. Így van ez a szülés körüli jelekkel is, s ezzel a tudással felvértezve magunkat lehetővé válik, hogy magabiztosan és a testi folyamatainkkal barátságban együttműködve várjuk a kisbabánkat és szüljünk.

Írta: Nyitrai Eszter pszichológus, dúla

Fél év névválasztási szabadság

Korábban 8 hónapot töltöttem Dániában tanulással, és sok-sok különbséget tapasztaltam az itthoni kultúra, szemlélet és életmód, illetve az övék között.

Ez a nemekkel kapcsolatban is igaz, például a lányok, nők ott kikérik maguknak, hogy a fiúk – akik ezt már nem is nagyon teszik meg – kinyissák nekik az ajtót, vagy előreengedjék őket, az pedig végképp felháborítónak számít, ha egy nehéz csomagot úriember módjára vennél tőlük át és cipelnél lelkesen helyettük…

A szülés-születéshez való hozzáállás is egészen más, évfolyamtársaim nagy százaléka otthon, vagy kórházban szülésznővel született, és a szülés maga a fiatal lányok számára egyáltalán nem ijesztő dolog, sőt nagyon várják!

baba nevek



         A kép forrása: cukimamik.hu

Nem kevés mostanában szülni készülő  ismerőstől hallottam, hogy még a szülőszobára is két-három névvel és a dilemmával érkeztek: melyik legyen? Talán a fél év kissé soknak tűnik, de milyen jó dolog, hogy adnak arra teret, hogy meg lehessen figyelni, hogy a kisbaba nyugodtabb, vagy temperamentumosabb típus-e? Felfigyel-e valamelyik névre, ha szólongatjuk? Kedves, bújós természet-e inkább vagy rosszcsont, csibész és önállóbb-e? Persze a pocakban töltött kilenc hónap alatt is vannak jelek, de biztosan lennének olyanok, akik kihasználnák ezt az időt a döntéshez.

Ti hogyan döntöttetek? Gyorsan? Lassan?

Jó lett volna ez a kis könnyítés?

 

Írta: Nyitrai Eszter pszichológus, dúla

 

Császármetszés alatti kommunikáció

Figyelemmel kísérem a várandóssággal kapcsolatos cikkeket, híreket, a szüléstörténeteket és az anyák tapasztalatait. A császármetszés utáni hüvelyi szülés témájával foglalkozó egyik facebook csoportban újra és újra említésre került, hogy gyakran előfordul, hogy “nem oda illő” dolgokat mondanak a műtőben az egészségügyi személyzet tagjai. Az érintettek sosem osztottak meg konkrétumot, de dúlaként és pszichológusként is nagyon fontosnak tartom ezt a témát, így rákérdeztem egy kiírásban, miről folyt a szó a császármetszés alatt a műtőben, majd vártam az anyák kommentjeit, vagy akár privát üzeneteit. Körülbelül 100 válasz érkezett és többnyire negatív tapasztalatokról számoltak be.

A cikk megjelenése óta és a számos megosztásnak köszönhetően elképesztő mennyiségű személyes megosztás érkezik. Az, hogy milyen sokakat és milyen komoly élményanyagot mozgat meg, mutatja a téma rendkívüli fontosságát és aktualitását. A történetekből nyilvánvalóan látszik, hogy sokszor nem is maga a császármetszés vagy a hüvelyi szülés ténye dönti el a szülésélmény milyenségét, hanem a folyamat alatti hozzáállás és kommunikáció, amivel az anyát körülvette az egészségügyi szakszemélyzet és a további segítők.

Ahogyan olvastam az acsászármetszésnyák emlékeit, az volt az érzésem, hogy mintha a műtéti helyzet és közeg elvonná a figyelmet arról, hogy – mint ahogyan a természetes szülésnél is – itt is nőből anya válik és egy kisbaba világrajöttében segédkeznek. Mintha mindannak a romantikája, intimitása, különlegessége elveszne, ami egy hüvelyi szülésnél nyilvánvalóbb, láthatóbb, talán kézzelfoghatóbb. Sokszor az anyák természetes szülés esetén is beszámolnak arról, hogy az egészségügyi személyzet kommunikációja nem volt támogató, kedves, vagy türelmes, esetleg figyelmes. A megosztott tapasztalatok viszont azt mutatják, ez fokozottan igaz császármetszés esetén. Mintha az a tény, hogy az anyából csupán a fertőtlenítő által narancsszínűre festett gömbölyű pocak látszik, a test többi része letakarva, a felsőteste és az arca elfüggönyözve, eltávolítaná és elfeledtetné, hogy ez is szülés, ez is bensőséges családi esemény, különleges pillanat, felejthetetlen történés, ráadásul egy élet kezdete, az anya legelső élménye az újszülöttjével.

Ma már a legtöbb császármetszés nem altatásban, hanem epidurális vagy spinális érzéstelenítéssel történik, így az anya mindent hall, ami elhangzik és fokozottan érzékeny arra, milyen verbális és nonverbális jelzések röpködnek körülötte. Régóta tudjuk, hogy bármely felfokozott érzelmi állapotban, félelem, kiszolgáltatottság esetén nő a szuggesztibilitás, vagyis a szuggesztiókra való fogékonyság. Ez azt jelenti, hogy amit ilyen helyzetben mondanak, vagy tesznek, az elementáris erővel ég be az emlékezetbe és önkéntelenül fejti ki a hatását az adott helyzetben. Ezt az édesanyák közlései is megerősítik, hiszen rendszeresen hallunk tőlük olyat, hogy “sosem felejtem el amit mondott”, “mintha most is hallanám, ahogy mondta” vagy, szó szerint “ez örökre beégett”.

Vegyük először az optimális példát, milyen a helyes kommunikáció egy ilyen műtéti helyzetben, hogy majd ezzel összefüggésben tárgyalhassuk a megosztott tapasztalatokat.

Elmondható, hogy ritka kivételtől eltekintve nem császármetszésre készülnek az anyák. Ezzel  a helyzettel hosszas és kimerítő vajúdás után szembesülnek, a szülésre jellemző módosult tudatállapotban. A császármetszés mellett való döntést jellemzően azért hozzák meg, mert a baba vagy az anya fiziológiás állapota ezt indokolja. A félelem, az ijedtség érzései azonnal megjelennek egy ilyen helyzetben, mint ahogyan a veszteség is: a természetes szülés megélésének elvesztése, sok esetben a kudarcélmény: hogy “nem tudtam megcsinálni”. Szorongás a baba épségéért, félelem az új és idegen helyzettől. Nem könnyű, – ugyanakkor nem is olyan nehéz – beleképzelni magunkat ebbe a helyzetbe, de az nyilvánvaló, hogy az egészségügyi személyzet támogatása, kedvessége, gyengédsége, figyelmessége alapvető kell(ene) legyen ilyen esetekben. Az anya ilyenkor csak rájuk számíthat és nem csupán szakmailag, hanem emberileg is, hiszen az egészségügyi személyzet veszi őt körül (az apa többnyire nem lehet bent a műtőben). Optimális esetben a műtét alatt is az anyához beszélnek az orvosok, laikus számára is jól érthető, köznapi nyelvezetet használva tájékoztatják őt a történésekről, a baba állapotáról. Megnyugtatják, ha arra van szüksége, pozitív élményekkel terelik el a figyelmét, ha ez segít. Ebből érezheti az anya, hogy figyelnek rá, szakmailag is kézben tartják a történéseket, de mindezek közben ő és a babája a legfontosabb szereplők, és nem csupán elszenvedői a helyzetnek. A közvetlen orvosi kommunikáció ilyenkor teljes jelenlétet, odafordulást, fókuszálást üzen, ami elengedhetetlen az anya biztonságérzetének megerősítése szempontjából.

“Nekem a műtősfiú frizurájáról beszélgettek meg hogy mikor volt fodrásznál… Kicsit furcsálltam, értem én hogy nekik rutin, de nekem az első ‘szülésem’ volt…”

Számos beszámolóban lehetett olvasni, hogy a futballról, pizzarendelésről, nyaralásról, autókról folyik a szó, ami bár volt, aki számára figyelemelterelésként hatott, mások joggal érezhetik úgy, hogy nem is rájuk és a megszületendő babára koncentrálnak. Pedig amikor egy anya a saját és a kisbabája életéért aggódik, jogos igénye lehet az, hogy a mindennapi megbeszélnivalók kint maradjanak a folyosón és a műtéti helyzetben arról folyjon a szó, ami ott és akkor a legfontosabb: kettőjükről. Egy hétköznapi rendelésen sem kelt kellemes érzést, ha az az érzésünk, hogy az orvosunk igazából “máshol jár fejben”, hát még egy műtétnél!


Császármetszés alatt hangzott el

“Több zsírja van mint az előző 2-nek összesen”.

Semmilyen körülmények között nem hangozhatna el pejoratív kommentár, minősítés vagy lesajnáló jelző a kismamák testsúlyára, alkatára, vagy testzsírszázalékára, még ha esetlegesen a szikeválasztás múlik is ezen.

“Úgy tudtam meg, hogy megszületett a gyerekem és a lánynak tartott baba fiú, hogy

Doktornő: – “Jaj, kukis!”

Orvosom: – “De hát ez egy fiú!” – ő nézte UH-n lánynak.

És akkor úgy összeraktam, hogy azt hiszem, megszületett életem első gyereke, anya lettem és van egy kisfiam.”

Számos történetben olvashatjuk, hogy az egészségügyi személyzet csupán egymáshoz intézi a mondatait, az anyához csak alig vagy nem is szólnak. Ez szintén azt a megsemmisítő érzést keltheti, mintha ott sem lenne, vagy csak egy tárgy volna.

“Engem altattak. Mielőtt elaludtam, zokogtam, hogy ennek nem így kellett volna lennie. A doktornő pedig annyit mondott mindenkinek, hogy hagyjanak, hadd sírjak… Ez jól esett.”

Rendkívül fontos az empatikus hozzáállás és az anya érzelmi támogatása. Azzal nem segítünk, ha letiltjuk az érzelmi megnyilvánulásokat vagy elbagatellizáljuk őket. Engedjünk teret a negatív érzéseknek is, hiszen van helyük ebben az esetben.

“Az orvos azt mondta, rosszul vettem a levegőt végig a vajúdás alatt, ezért nem jutott a baba elég oxigénhez, ezért esett le a szívhangja, és ezért kell “azonnal műteni, mert különben meghal a baba”. Övön aluli.”

Bár vélhetően ezt a mondatot csupán információátadásnak szánták, mégis nagyon körültekintően kell fogalmazni, hiszen az ilyesfajta egyszerű közlés is könnyen hibáztatásként csapódik le, ami nagymértékben növeli az anyák bűntudatát.

“X: Hol van a 10-es törlő? Mert ebből van elegem, hogy egyikőtök sem tud ennyit mondani, hogy kinn van a 10-es. Nézzétek meg a kukában!

Orvos: Akkor most visszabontsam?

X: Ne, várjuk meg a beteghordót, lehet a kinti kukában van. Hol késik már? Itt senki nem tudja rendesen végezni a munkáját?

Beteghordó negyedórás késés után: a 10-es a méhlepény alján volt feltapadva a kinti kukában.

Orvos: Én mondtam, hogy kinn van a 10-es, lehet te elfelejtetted felírni.

X: Ne fogd rám, ha mondtad volna, felírom.”

Nincs annál nagyobb pánikkeltő, mintha elbizonytalanodsz az orvosaid szakmai hozzáértésében és hozzáállásában. Ha az egészségügyi szakszemélyzet nem olajozott teamként működik együtt, hanem nyilvánvalóan hibázik, és az ebből adódó feszültséget nem diszkréten kezelik, sőt, azt az anyára is ráterhelik – kétségek között hagyva őt magyarázat vagy megnyugtatás nélkül.

“A babának zsinór volt a nyakán és azt mondták, hogy nem mindenkinek kéne megszületni és hát elnézést Anyuka, hogy erről beszélünk de régen a természet ezt elintézte volna…”

Éppen azt kéne erősíteni az édesanyákban, hogy milyen fantasztikus, hogy a fejlett orvosi technikáknak és eljárásoknak köszönhetően – mint a császármetszés is – meg lehet menteni az anyát és a babát is, illetve jó kezekben van!

Szerencsére pozitív példák is érkeztek a beszámolók között és nagyon fontos lenne, hogy megértsük, mennyire életbevágóan fontos a szülés körüli kommunikáció tartalma, illetve minősége. Egy anya azt írta: “Elég egy rossz mondat ezekben a helyzetekben és egy anya életének legszebb napja halálfélelemmel teli borzasztó élménnyé válhat. Ezt kellene tudatosítani.”

Amellett, hogy teljesen egyetértek, hadd emeljem ki a társas támasz szerepét is: minden beszámolóban, ahol jó élményekről írtak az anyák, szerepelt legalább egy személy, aki emberségével, odafordulásával és kedvességével égett be az anyák emlékezetébe! Legyen még több ilyen! Állítsuk a szülés körüli és a császármetszés alatti kommunikációt a pozitív szuggesztiók segítségével a gyógyítás szolgálatába!

A válaszokból és az anyák tapasztalataiból az ELTE Illyés Sándor Emléknapok nevű rendezvényére tudományos plakát is készült és bemutatásra került 2017. március 24-én abban a reményben, hogy ezzel is sikerül felhívni a figyelmet a problémára és változást elérni!

Írta: Mészáros Eszter pszichológus, dúla, perinatális szaktanácsadó hallgató

Új logó

Izgatottan vártam már, hogy megoszthassam Veletek a hírt, hogy csodaszép logóm helyett egy szintén csodaszép új logó ékesíti mostantól a Világra jönni oldalt.

DúlaAz eddigi logót Oláh Marietta festőművész barátnőm alkotta meg. Egy egész délutánt és estét átbeszélgetve finomodott, szépült a rajz a kezei alatt. Meséltem neki arról, hogy a fejemben egy matrioshka baba van, ami számomra nagyon jól kifejezi a dúlaság lényegét – a női energiákkal való összeolvadást, védelmet és támogató közeget, a generációk közti kapcsolódást, a tudás átadományozódását. Illetve azt is, ahogyan az anyák a testükben őrzik, védik, gondozzák a babáikat. Megszülettek az alakok és minden vonásukban benne volt az, amire vágytam és amit láttatni szerettem volna, s Masi a tehetségén keresztül papírra is tudta vetni.

Az új logó Almás Zsófi grafikus barátném szépséges műve, aki szintén az általam kedvelt matrioshka formából indult ki és a korábbi logót figyelembe véve álmodta újra vízfestékkel a koncepciót a saját stílusában, amit nagyon dúlakedvelek. Nagyon szeretem, hogy ilyen kedves és színes lett a végeredmény!

Oláh Mariettát a olah.mariett@gmail.com  e-mail címen, Almás Zsófit pedig “A dot and a line” néven találjátok meg a Facebookon, vagyis  itt

 

Írta: Mészáros Eszter pszichológus dúla

 

This entry was posted in Dúla and tagged .

Kinesio tape a várandósság alatt

Interjú Csepeli Bernadett Anna végzős gyógytornász hallgatóval

 

Világra jönni: Korábban csak sportközvetítéseken láttam ezeket a színes szalagokat élsportolókon, aztán apránként ismerősökön is felbukkant, mígnem egy bokasérülés kapcsán rajtam is díszelegtek már. Ekkor hallottam először arról, hogy a terhesség alatt is fel lehet őket ragasztani.

Csepeli Bernadett Anna végzős gyógytornász hallgató

Csepeli Bernadett Anna végzős gyógytornász hallga

Csepeli Detti: Igen, egyre inkább elterjed a tape-elés módszere és a kismamák körében is népszerű, mert a nagy pocakkal járó extra terhelés miatt kialakuló fájdalmakat is enyhítheti. Emellett segíthet még a striák kialakulásának megelőzésében, a testtartás javításában, a végtagokon kialakuló ödémák elvezetésében is, hogy csak néhány fontos és gyakori problémát említsek.

Világra jönni: Rendben, Kezdjük az alapokkal. Mi a kinesio tape és milyen elven működik?

Csepeli Detti: A kinesio tape maga egy 94-96%-ban pamut anyagból készült szalag, így nem jellemző, hogy allergiát okozna (nagyon ritkán fordul elő).  A pamut mellett tartalmaz még akrilt, amitől a ragtapaszhoz hasonló a tapintása, valamin spandexet, aminek a rugalmasságát köszönheti. Azonban latex-mentes, amitől szinte egyáltalán nem allergén. Kellemes tapintású, nagyon rugalmas és a hátoldalán hőre aktiválódó ragasztó van, ezáltal tapad fel a bőrfelületre. Maximum egy hétig maradhat fenn, hetente azonban érdemes cserélni., Ehhez fontos, hogy kevés víz érje, vagy egy jó zuhanyzás után érdemes hajszárítóval végigmelengetni, amitől a szalag megszárad, és a ragasztó is újra aktiválható. A szalagokban nincsen hatóanyag, sem gyógyszer, sem más kioldódó dolog, így a kinesio tape önmagában hatékony. Lehetőleg nullás géppel kezelt, de mindenképpen szőrtelenített felületre tesszük, szigorúan alkoholos fertőtlenítés után. (A borotva, és az epilátor nem megfelelő, mert apró sérüléseket okozhatnak, sérült bőrfelületre azonban nem ragaszthatunk!) A fertőtlenítés azért fontos, mert a szalagra nagy valószínűséggel nem leszünk allergiásak, azonban ha a bőrön lévő szennyeződést leragasztjuk a tapasszal, ami aztán egy hétig is szellőzés nélkül maradhat, az bizony tud kiütéseket, viszketést okozni!

Világra jönni: Gondolom, itt van annak komoly szerepe, hogy ki teheti fel, milyen tudás kell ehhez és hogyan történik a felhelyezése.

Csepeli Detti: IgKinesio tape en. Bár a tanfolyamot minden érdeklődő elvégezheti, de mindenképpen hasznos hozzá anatómiai tudás, hogy helyesen tudjuk használni a tapaszokat. Ez nyilván sokkal hangsúlyosabb sérülések esetén, de vannak további alapvető szabályok a várandósság idején is, amiket be kell tartani. Hogy csak a legfontosabbakat említsem: trombózis esetén nem használjuk lábon, mert az okozott vérbőség a thrombus, vagyis vérrög leszakadását, és áramlását okozhatja, ami tüdőembóliához is vezethet. Cukorbetegeknél, akik inzulin injekciót használnak, nem ragasztjuk oda, ahová az inzulint szúrják, mert a szúrások helyén kismértékű inzulin depo (lerakódás) alakul ki, ahonnan az inzulin fokozatosan kerül a véráramba. Ha azonban a tape a már említett módon megemeli a bőrt, és segíti alatta az áramlást, az ott lévő „kupacnyi” inzulin egyszerre kerül a vérbe, és egyszerre segít nagy mennyiségű cukor raktározásában, aminek következtében a vércukorszint hirtelen leesik, és rosszullétet eredményez!

kinesio tapekinesio tape

Világra jönni: Mikortól lehet várandósan kinesio tape-t feltenni? Erre van ajánlás vagy szabály?

Csepeli Detti: Az első trimeszterben has- és deréktájra nem helyezünk fel szalagokat, mert alapvetően vérbőséget okoz és emiatt a vetélés kockázatát növelheti. Alsó és felső végtagra, vagy hátra, vállra azonban ebben az időszakban is alkalmazható, ez nincs hatással a magzatra. A második trimeszterben, az 5-6. hónaptól már bátrabban használhatjuk, a várandósság harmadik harmadában pedig kifejezetten javasolt.

Világra jönni: Miben segíthet a kinesio tape egy kismamánál?

Csepeli Detti: Általában bármely sérült izomra téve a kinesio tape úgy segít, hogy az izom és bőr előrenyújtása után felhelyezett szalag a természetes tartásban kissé ráncolódik. Ezáltal a bőrfelületen nem simán felfekszik, hanem ráncolódik, így azt megemeli kissé, hogy a feszítettség megszűnjön, és ezáltal nagyobb teret biztosít az izommozgásra. Az izomfunkció pedig a keringés, és ezáltal a kötőszöveti folyadék szabadabb áramlását segíti elő, amivel megszűnik a sérülés helyén felgyülemlett folyadéktöbblet, ezáltal a fájdalmas feszülés is.

kinesio tape

kinesio tapekinesio tapeA kinesio tape-et két okból használhatjuk: megelőzésre, illetve ha már van kialakult probléma, amit kezelni kell. Megelőzésként például a testtartást korrigálhatjuk, mely a derék és hátfájást enyhítheti a háti részre feltett ragasztás által, és a helyes tartásból adódóan csökken az ízületi- vagy izomfájdalom is. A nagy pocakra helyezett szalagok többek között a pocak súlyának megtartásán könnyítenek. Problémák kezeléséhez tartoznak például az olyan gyulladások, mint a striák a hason, ezeket a szülést követően tudjuk kezelésbe venni. Szépen el tudnak halványulni általa az élénk rózsaszínes vonalak is. A bőr sérülése azonban bizonyos mértékben meg is előzhető a tape használatával, hiszen a pocakra feltett ragasztás a bőr épségének megőrzésében is segít. Ha amúgy hajlamos a kismama a striák kialakulására, mert esetleg gyengébb a bőr szerkezete, tape használatával akkor is csökkenthető a kialakuló szakadások száma, és mértéke. A végtagok vizesedésére is lehet ragasztást tenni, csökkentve ezáltal a duzzanatot. S mindez csak néhány leggyakrabban használt módja a kinesio tape lehetőségeinek.  Mindazonáltal fontos hangsúlyoznom, hogy a tape önmagában nem elegendő a kívánt hatás eléréséhez, mert úgy segít a legjobban, ha a ragasztott izmokat mozgatjuk. Éppen ezért minden kismamát szeretnék kismamatornán való részvételre buzdítani, mert a két módszer együtt a leghatásosabb!

kinesio tape

Világra jönni: Milyen jelentősége van a színeknek?

Csepeli Detti: Alapvetően a színterápia elvén működik a színek kiválasztása. Hideg színekkel hűtünk (pl. gyulladást, striákat), meleg színekkel melegítünk. Ez sérülések, gyulladások esetén különösen hangsúlyos, de a kismamákra is vonatkozik az ajánlás. Várandósok hasára csak meleg színeket használunk, hogy “ne hűtsük ki” a magzatot, és a hasi szerveket. Kisbabákra kizárólag bézs, vagyis testszínű, illetve fehér szalagokat teszünk, de akkor is ezt használjuk, ha felnőttek esetén a probléma komplexitása, vagy akár más miatt nem tudjuk eldönteni, milyen színt helyezzünk fel. A színek azonban akkor a leghatásosabbak, ha nap éri a ragasztást. A színek ugyanis ekkor tudnak hatást kifejteni a problémára. Ha valaki egyáltalán nem hisz a színek jelentőségében, akkor olyan színt is ragaszthatunk rá, amilyent ő maga választ, így a színek azon a nagyon kézenfekvő elven fognak működni, hogy örömet szereznek annak, aki viseli. Ha télen, ruha alá ragasztunk, akkor ugyebár nem is éri a nap se. (Én azért igyekszem a színhőmérsékletnek megfelelően alkalmazni, hogy véletlenül se hűtsek ki semmit, amit nem kéne!)

Világra jönni: Gyerekekre, babákra milyen idős kortól tehetünk kinesio tape-t?

Csepeli Detti: Egészen korán elkezdhető. Hasfájós kisbabáknak kis polip alakúra vágott szalagot tehetünk a pocakjára. A méhen belüli helyzetből fakadó bizonyos – nem strukturális – deformitásokra (pl. lábra) is nagyon jól használható, ekkor azonban korrekkinesio tapeciós ragasztási technikákat alkalmazunk.

Világra jönni: Császármetszés esetén is van felhasználási lehetősége a szalagoknak?

Csepeli Detti: Igen. Ilyenkor az úgynevezett “cross tape” javasolható, amely egy kereszt alakú kis tapasz. Ezt a különösen fájdalmas pontokra, vagy a műtéti heg ragasztására használjuk leggyakrabban. Ez bézs színű, így semleges hatással van színterápia szempontjából.

Világra jönni: Lehet téged keresni, ha valaki kedvet kapott, hogy kipróbálja a kinesio tape-t?

Csepeli Detti: Természetesen. Bár még én is csak gyakorlom a technikát, nagyon szívesen segítek, amiben csak tudok! Keressenek bizalommal!

Csepeli Detti e-mail címe, ahol megtalálhatjátok: bernadett.csepeli@gmail.com

Köszönjük a fotókat Vitéz Ádámnak!

Köszönjük a csodaszép várandós-modellünknek és Zsombor babának, hogy a megszületése előtt pár nappal ilyen szép formásra domborította az anyukája pocakját a fotózás kedvéért! =)

Írta: Mészáros Eszter pszichológus, dúla és Csepeli Bernadett Anna végzős gyógytornász hallgató

A “kiírt időpont”

Amikor kiderül, hogy kisbabát várunk, ez az egyik legelső számszerű “adat”, amit meghatároznak az orvosok, a legelső kérdés amit feltesznek a rokonok, barátok és amire igaziból mi magunk is nagyon kíváncsiak vagyunk. Nézzük át együtt, mi mit jelent és hogyan is van a matek a terhesség alatt.

A szülés időpontja

A szülés időpontja – a kép forrása: Code Purple Photography

A várandósság hossza 40 hét, vagyis 280 nap – szemfülesek gyorsan kiszámolhatták, hogy így nem is 9, hanem valójában 10 naptári hónapról van szó. A fogamzástól fogva ez 38 hét, vagyis 266 nap, ami 10 holdhónap (273 nap).  A szülészeten is hetekben számolnak, érdemes hát átvenni ezt a gondolkodásmódot, hogy könnyebben tájékozódjunk a teendőkben és az egész folyamatban.
A várandósság 3 harmadra, vagyis trimeszterre oszlik:

  1. trimeszter: 1-12. hét
  2. trimeszter: 13-28. hét
  3. trimeszter: 29. héttől a szülésig (~ 40. hét)

Orvosi szakszóval a kiírt időpont a terminus, vagyis a szülés várható időpontja.

Mivel a fogamzás pillanata többnyire bizonytalan, ezért többféle módszerrel számolják ki, melyik nap lesz az, ami bekerül a papírjaidba. Magyarországon leggyakrabban a Naegele szabály alapján teszik mindezt, tehát az utolsó menstruációs ciklus első napját kérdezik, majd ehhez adnak hozzá 7 napot, végül vonnak ki 3 hónapot. Vagy csak egyszerűen az utolsó menstruáció első napjához adnak 280 napot. Ha nem tudjuk,  az utolsó menzesz első napját, vagy rendszertelen a menzeszünk (és ez sokaknál előfordul), annak a 12. hét előtti ultrahang alapján lehet meghatározni a terminusát.

Ha valamilyen oknál fogva pontosan és egészen biztosan tudjuk a tüszőérés vagy a fogantatás idejét, mindenképpen érdemes ezt is elmondani a vizsgálaton, mert így bele tudják számolni a kalkulációjukba ezt is. Ingeborg Stadelmann német bába ajánlása szerint ekkor folyamodhatunk ahhoz a számításhoz, hogy ehhez adunk hozzá 266 napot (A bába válaszol, 2007, 27.o.)

A 37. hét előtt beszélünk koraszülésről, onnantól fogva érett szülésről van szó a 41. hétig. Sokszor összekeveredik még a napi beszélgetésekben két fontos fogalom ezzel kapcsolatban. Egyik, a terminustúllépés a 40. hét átlépését, míg a túlhordás a 41. hét átlépését jelzi.

Ugyanakkor jó tudni, hogy meglehetősen kevés magzat tartja magát az előre meghatározott időponthoz és bújik ki éppen azon a napon. A menzesz alapján számolt napon 3,6% , az ultrahanggal számolt napon 4,7% születik meg. 50%-uk egy héten belül, 90%-uk két héten belül érkezik, s csupán 10% jön koraszülöttként e világra.

Érdekesség, hogy Koreában, Kínában és Vietnámban a gyermek létét már a fogamzástól fogva is elismerik, így a megszületésekor már egy évesnek tekintik őket.

Plusz “játék”: ezen a linken egy kiírt időpont számlálót találtok: https://www.momooze.com/due-date-calculator/?utm_content=buffere64b8&utm_medium=social&utm_source=pinterest.com&utm_campaign=buffer

 

Írta: Mészáros Eszter pszichológus, dúla

 

A dúlákról

A dúla kifejezést manapság azokra a szülés körül segítő nőkre használják, akik az anyát segítik a várandósság alatt, illetve a szülés során fizikai és érzelmi támogatást nyújtanak számára. A nők egyre tudatosabban készülnek a szülésükre, és így a dúlákra is egyre nagyobb igény mutatkozik. A kutatások azt bizonyítják, nem is hiába, hiszen ahogyan látni fogjuk, számos előnnyel jár, ha a szülő nőt egy dúla kísér ebben a különleges folyamatban.

Dúla - A kép forrása: Better Birth Doula Services

Dúla – A kép forrása: Better Birth Doula Services

A kórházban dolgozó orvosok, szülésznők, ápolónők munkaidejük alatt egyszerre több anyával is foglalkoznak. Emiatt sok esetben sajnos nem áll módjukban osztatlan, folyamatos figyelemmel és így valódi jelenléttel foglalkozni egy-egy szülő kismamával, illetve a pár mindkét tagjával. Ugyanez igaz a várandósság időszakára is. A legtöbb alkalommal egy szakrendelésen csupán kevés idő jut egy-egy kismamára, s így a rutin egészségügyi ellenőrzéseken, vizsgálatokon kívül nincsen idő a nők félelmeinek, érzéseinek meghallgatására, esetleg egy-egy múltbeli esemény feldolgozására, amik pedig a szülés folyamata során előjöhetnek, és lelki gátat képezhetnek. Az orvos és a kismamák között csupán szakember-kezelt viszony alakul ki. Ez az orvosi szakmában erős funkció, hiszen egy-egy vészhelyzet vagy műtét, sürgős beavatkozás alkalmával az orvos keze nem szabad, hogy megremegjen, ha arra gondol, ki az, aki ott fekszik az asztalon, s akinek az életéért küzd. Ámde a szülés természetes folyamat, olyan élettani esemény, ahol a lelki oldal nagyon is jelen van és komoly befolyásoló erővel bír, mint ahogyan a test-lélek egység működik. A dúlák erős bizalmi kapcsolatot alakítanak ki a párral, az anya és az apa szorongásait is ismerik, s ez a kapcsolat lesz az alapja később a szülőszobán való csapatmunkának.

A szülés során a dúla az anya érzelmi támogatását ennek a kapcsolatnak, illetve a megszakítás nélküli jelenlétnek, a teljes odafordulásnak, az érintések, a megszokott mondatok, bátorítás és támasznyújtás segítségével valósítja meg. A fizikai támogatást enyhet adó illóolajos borogatásokkal, megfelelő aromaterápiás illatokkal, homeopátiás készítményekkel, vajúdási pozíciók ajánlásával, az anya kívánságainak teljesítésével biztosítja. Ugyanakkor az apát is kíséri ebben a folyamatban.

Számos apa (és anya) számára kudarcos, negatív élmény a közös szülés, hiszen felkészületlenek, a várható reakcióknak, történéseknek nincsenek tudatában, s így traumatizálódnak. Ha egy dúla a szülésre való közös felkészülés során előre jelzi, illetve átkeretezi a várható eseményeket, a pár sokkal magabiztosabban tud reagálni majd az adott pillanatban, s ha mégsem, akkor is ott a dúla, aki egy megerősítő, bátorító mosollyal jelzi: „Emlékszel, erről beszéltünk, ez most ezt és ezt a fázist jelenti.” A kórházi szülésfelkészítés Magyarországon sajnos inkább az adott intézmény protokollját, szokásait, rutinját ismerteti, valójában nem ad elégséges támpontot, nem mutat lehetőségeket, vagy biztosít személyre szóló várandósgondozást.

Dúla - A kép forrása: Better Birth Doula Services

Dúla – A kép forrása: Better Birth Doula Services

Külföldi kutatások alapján, azoknál a szüléseknél, ahol jelen volt dúla (is), jelentősen kevesebbszer kértek fájdalomcsillapítást vagy nyugtatót az anyák, kevesebb esetben fordult elő császármetszés, illetve gátmetszés, összességében kevesebb beavatkozást kellett végezni, továbbá többször fordult elő császármetszés utáni hüvelyi szülés. Az anyák pozitívabb szülésélményekről számoltak be, könnyebb volt számukra a szoptatás, illetve a felépülés.

Tizenegy véletlenszerű vizsgálat metaanalízise alapján elmondható, hogy a dúla jelenléte az összes császármetszés arányát 45 százalékkal, a vajúdás hosszát 25 százalékkal, az oxitocin használatát 50 százalékkal, a fájdalomcsillapító gyógyszereket 31 százalékkal, a fogóműtét vagy vacuum extractio szükségességét 34 százalékkal, illetve az epidurális érzéstelenítés iránti kéréseket 10-60 százalékkal csökkenti. Ezek alapján nyilvánvaló tehát, hogy a dúlai támogatás elősegíti a babák jóllétét, a vajúdás és a szülés során az orvosi beavatkozások számát radikálisan csökkenti, s ezzel pénzt spórol meg, a beavatkozások általi traumatizálódásról nem is szólván.

A dúlai jelenlét hosszú távú hatásai szintén önmagukért beszélnek. A dúlával szült anyák kevesebb fájdalomérzetről számoltak be a vajúdás alatt és huszonnégy órával a szülés után. A dúlai gondoskodás hatására csökkent az újszülöttjüket elhagyó anyák száma, az újszülötteket kevesebb alkalommal bántalmazták, sikeresebb lett a szoptatás az első életévben (beleértve az anyatej mennyiségét), illetve az apák többet foglalkoztak a babákkal az első három hónapban. A dúlával szült anyák gyengédebb módon foglalkoztak újszülöttjükkel, többet mosolyogtak, beszéltek, többet simogatták a babáikat. Azok, akiknek dúlai gondoskodásban volt részük, úgy érezték, jól megbirkóztak a szüléssel, mint életfeladattal, s ez erőt és kompetenciaérzést adott számukra a csecsemőjük gondozásában, illetve további életfeladataikra nézve is. Így kevesebb alkalommal küzdöttek szoptatási problémákkal, s így kevesebbszer volt szükség arra, hogy szaksegítséghez forduljanak.

A dúlai támogatás hatásmechanizmusait és eredményeit a Dúlakönyv alapján ismertettem. Mint láthatjuk, számos aspektusa és hatósíkja van a dúlai gondoskodásnak, ami a pszichoterápiával rokon, s a növekvő igény azt mutatja, szükség is van rá, hogy az élet kezdetén is ott álljanak a segítők.

 

Írta: Mészáros Eszter pszichológus, dúla

 

A szülés mindannyiunk “dolga”

Nagy vihart kavart szavak, súlyos kijelentések hangzottak el, amelyek mind nőként, mind dúlaként mélyen felkorbácsolták az érzelmeimet és ezek hullámvetése a következő gondolatokat rajzolta ki bennem.

Dúla vagyok és senki sem vetheti a szememre, hogy lebecsülném az anyai hivatást, esetleg a képességet a gyermekszülésre, vagy hogy ne lennék ott teljes támogatásommal az édesanyák mellett szó szerint és átvitt értelemben egyaránt! Nem érhet a vád, hogy nem hiszek az anyaság csodájában, a család szentségében, netán a női princípiumokban! És szeretek kiállni a női ügyek mellett, de nem azért, mert a nőket magasabbrendűnek gondolnám, vagy mert a férfiakat gyűlölöm, hanem azért, mert azt tapasztalom a világban, ahol élek, hogy a “nők ügye” magánügy, bármi legyen is az, ráadásul a férfiak döntő többségben vannak a mindenkori vezetésben, így számos alkalommal előfordult már, hogy a nők hangját csupán akkor hallják meg, ha az adott ügy mellé valamely isteni szerencse folytán egy férfi is odaáll és ő tolmácsolja azt.

A szülés például pontosan egy ilyen téma…

Szintén magánügy, abban az esetben, ha meghitt környezetre, háborítatlanságra, naprakész információkon alapuló korrekt tájékoztatásra, az egyéni igények figyelembevételére, békés, gyengéd szülésélményre, támogató közegre vágyik a nő és ezért még szót is emel. Magánügy, ha a szülés helyszínének szabad megválasztásáról folyik a vita, vagy akkor, ha a katasztrofális kórházi körülményekről, vagy sok esetben bánásmódról beszélünk. Magánügy, hiszen semmilyen politikai erő sem szólhatna bele, különböztethetné meg vagy értékelhetné, a nőket abból a szempontból, hogy gyermeket vállalnak-e avagy sem.  De persze rögvest nem magánügy, ha nemzet- és népesedéspolitikai csatasorba, sőt mi több, sokadszorra is pellengérre állítjuk a gyengébbik (?) nemet ebből az alkalomból.

A kép forrása: bygoneamericana.tumblr.com

A kép forrása: bygoneamericana.tumblr.com

Nagyon sarkos vélemény, hogy a nő feladata, vagy dolga a szülés. Én úgy vélem, a nő privilégiuma a szülés! És minden szülés egy összekapcsolódás eredménye, amelyben egy nő és bizony egy férfi is szerepet vállal. A nő nem csupán a férfihoz tartozik, hanem jó esetben ők ketten egymáshoz tartoznak, sőt mi több, összetartoznak és együtt terveznek, együtt várakoznak és együtt nevelnek gyermekeket. A férfiaknak tán nem a legmagasabb önmegvalósítási forma a családapaság? Amellett, hogy számos más szerepben is helyt kell állniuk éppen úgy, mint a nőknek?

Igen, senki nem vitatja, hogy egy nőben ott rejlik az anyaság lehetősége, mert rendelkezik annak biológiai meghatározottságával, de minden egyes nőnek joga van ahhoz, hogy megválassza, az anyaság-e az, vagy egyike-e azoknak a kibontakozási lehetőségeknek, amelyet a maga számára választ. Mint ahogyan a férfiak is gyermekeket nemzenek és megválaszthatják, hogy felelősséget vállalnak-e ezért a képességükért! Mert bár valóban a nők szülnek, de egy életet ketten hoznak létre és gyermeket ideális esetben ketten vállalnak! És azt gondolom, hogy a felháborodottak 99%-azon a kettős mércén van fennakadva, hogy a kormányszintű kommunikációban ez miért csupán női ügy???

A gyermekvállaláson és a gyermekek számán túl mindenkinek joga van ahhoz, hogy megválassza a hivatását. Ha az ember fia (vagy netán lánya) magas pozíciójú politikusnak szegődik, akkor esetében a pontos, precíz megfogalmazások és kristálytiszta kinyilatkoztatások különösen hangsúlyosak! És az is, hogy a nép szolgálatában elhivatottan végezze a munkáját, hogy a társadalom, amelynek az élén menetel, biztonságban érezze magát például abban a hosszútávú döntésében, hogy családot vállal! Mert kevés – és tiszteletben tartandó – kivétellel, azt hiszem, mindenkinek ott szerepel az álmaiban ez! De hová, ha nincsenek meg hozzá a mindennapi élethez, vagy a betevő falathoz szükséges alappillérek? Ha bizonytalan a megélhetés, tragikus az oktatás, ha roskadoznak a kórházak és ha minden második nő szülési traumával jön ki onnan azzal a meggyőződéssel, hogy ezt a horrort többé soha nem szeretné átélni? Nem beszélve arról, hány meg hány kutatás harsogja évtizedek óta, milyen messzemenő egyéni és társadalmi hatásai és következményei vannak a szülés-születés minőségének (anyára és babára, sőt apára nézve is)!

A szülés kitüntetett életesemény, csoda! Jó lenne, ha úgy is kezdenénk róla gondolkodni! Ha úgy kezdenénk kezelni és olyan körülményeket teremtenénk, hogy minden nő és a párja meg is élhesse ezt! Hogy nőként már kislánykorunktól vágyjunk erre, mert az oktatásunk gondot fordít arra, hogy olyan szépnek és különlegesnek láthassuk, amilyen valójában! Jó lenne, ha az egészségügyi intézményekben megteremtenénk a tisztaságot, a szükséges felszereléseket és azt, hogy minden várandósságot ugyanaz a (nem hullafáradt és végletekig leterhelt) személy kísérjen elejétől a végéig, elkerülvén, hogy minden anya, szülés és kisbaba csak egy eset vagy egy szám legyen! Ha mindez támogató, önbizalmat erősítő közegben történne, elismerve az anyai kompetenciákat! A legfontosabb mégis az lenne, hogy a nők jó szülésélménnyel erősödjenek meg, és aztán minden támogatást megkapjanak ahhoz, hogy a családon belül és azon kívül az azzal összeegyeztethető óraszámú és fizetéssel járó munkájukban (is) kiteljesedve motorjai tudjanak lenni a családjuknak és a magyar társadalomnak egyaránt!

Ha mindez, tehát a gyermekvállalás valóban fontos és közös ügyünk lenne nekünk férfiaknak és nőknek, akkor a magas pozíciókban lehetne azért tevőlegesen tenni, hogy ezek a szempontok változzanak, és hogy ezáltal a családok nagyobb kedvvel, nagyobb biztonsággal vághassanak bele újabb kisbabák megszületésébe! A hangsúly tehát nem azon kéne legyen, hogy a nőket arra utasítják odafentről, hogy mi az életfeladatuk, hanem, hogy milyen lépéseket tudunk tenni azért, hogy a fentebb tárgyalt támogató attitűd és környezet, majd ezekkel együtt az eredmények is megvalósuljanak!

 

Írta: Mészáros Eszter pszichológus, dúla