A dúlákról

A dúla kifejezést manapság azokra a szülés körül segítő nőkre használják, akik az anyát segítik a várandósság alatt, illetve a szülés során fizikai és érzelmi támogatást nyújtanak számára. A nők egyre tudatosabban készülnek a szülésükre, és így a dúlákra is egyre nagyobb igény mutatkozik. A kutatások azt bizonyítják, nem is hiába, hiszen ahogyan látni fogjuk, számos előnnyel jár, ha a szülő nőt egy dúla kísér ebben a különleges folyamatban.

Dúla - A kép forrása: Better Birth Doula Services

Dúla – A kép forrása: Better Birth Doula Services

A kórházban dolgozó orvosok, szülésznők, ápolónők munkaidejük alatt egyszerre több anyával is foglalkoznak. Emiatt sok esetben sajnos nem áll módjukban osztatlan, folyamatos figyelemmel és így valódi jelenléttel foglalkozni egy-egy szülő kismamával, illetve a pár mindkét tagjával. Ugyanez igaz a várandósság időszakára is. A legtöbb alkalommal egy szakrendelésen csupán kevés idő jut egy-egy kismamára, s így a rutin egészségügyi ellenőrzéseken, vizsgálatokon kívül nincsen idő a nők félelmeinek, érzéseinek meghallgatására, esetleg egy-egy múltbeli esemény feldolgozására, amik pedig a szülés folyamata során előjöhetnek, és lelki gátat képezhetnek. Az orvos és a kismamák között csupán szakember-kezelt viszony alakul ki. Ez az orvosi szakmában erős funkció, hiszen egy-egy vészhelyzet vagy műtét, sürgős beavatkozás alkalmával az orvos keze nem szabad, hogy megremegjen, ha arra gondol, ki az, aki ott fekszik az asztalon, s akinek az életéért küzd. Ámde a szülés természetes folyamat, olyan élettani esemény, ahol a lelki oldal nagyon is jelen van és komoly befolyásoló erővel bír, mint ahogyan a test-lélek egység működik. A dúlák erős bizalmi kapcsolatot alakítanak ki a párral, az anya és az apa szorongásait is ismerik, s ez a kapcsolat lesz az alapja később a szülőszobán való csapatmunkának.

A szülés során a dúla az anya érzelmi támogatását ennek a kapcsolatnak, illetve a megszakítás nélküli jelenlétnek, a teljes odafordulásnak, az érintések, a megszokott mondatok, bátorítás és támasznyújtás segítségével valósítja meg. A fizikai támogatást enyhet adó illóolajos borogatásokkal, megfelelő aromaterápiás illatokkal, homeopátiás készítményekkel, vajúdási pozíciók ajánlásával, az anya kívánságainak teljesítésével biztosítja. Ugyanakkor az apát is kíséri ebben a folyamatban.

Számos apa (és anya) számára kudarcos, negatív élmény a közös szülés, hiszen felkészületlenek, a várható reakcióknak, történéseknek nincsenek tudatában, s így traumatizálódnak. Ha egy dúla a szülésre való közös felkészülés során előre jelzi, illetve átkeretezi a várható eseményeket, a pár sokkal magabiztosabban tud reagálni majd az adott pillanatban, s ha mégsem, akkor is ott a dúla, aki egy megerősítő, bátorító mosollyal jelzi: „Emlékszel, erről beszéltünk, ez most ezt és ezt a fázist jelenti.” A kórházi szülésfelkészítés Magyarországon sajnos inkább az adott intézmény protokollját, szokásait, rutinját ismerteti, valójában nem ad elégséges támpontot, nem mutat lehetőségeket, vagy biztosít személyre szóló várandósgondozást.

Dúla - A kép forrása: Better Birth Doula Services

Dúla – A kép forrása: Better Birth Doula Services

Külföldi kutatások alapján, azoknál a szüléseknél, ahol jelen volt dúla (is), jelentősen kevesebbszer kértek fájdalomcsillapítást vagy nyugtatót az anyák, kevesebb esetben fordult elő császármetszés, illetve gátmetszés, összességében kevesebb beavatkozást kellett végezni, továbbá többször fordult elő császármetszés utáni hüvelyi szülés. Az anyák pozitívabb szülésélményekről számoltak be, könnyebb volt számukra a szoptatás, illetve a felépülés.

Tizenegy véletlenszerű vizsgálat metaanalízise alapján elmondható, hogy a dúla jelenléte az összes császármetszés arányát 45 százalékkal, a vajúdás hosszát 25 százalékkal, az oxitocin használatát 50 százalékkal, a fájdalomcsillapító gyógyszereket 31 százalékkal, a fogóműtét vagy vacuum extractio szükségességét 34 százalékkal, illetve az epidurális érzéstelenítés iránti kéréseket 10-60 százalékkal csökkenti. Ezek alapján nyilvánvaló tehát, hogy a dúlai támogatás elősegíti a babák jóllétét, a vajúdás és a szülés során az orvosi beavatkozások számát radikálisan csökkenti, s ezzel pénzt spórol meg, a beavatkozások általi traumatizálódásról nem is szólván.

A dúlai jelenlét hosszú távú hatásai szintén önmagukért beszélnek. A dúlával szült anyák kevesebb fájdalomérzetről számoltak be a vajúdás alatt és huszonnégy órával a szülés után. A dúlai gondoskodás hatására csökkent az újszülöttjüket elhagyó anyák száma, az újszülötteket kevesebb alkalommal bántalmazták, sikeresebb lett a szoptatás az első életévben (beleértve az anyatej mennyiségét), illetve az apák többet foglalkoztak a babákkal az első három hónapban. A dúlával szült anyák gyengédebb módon foglalkoztak újszülöttjükkel, többet mosolyogtak, beszéltek, többet simogatták a babáikat. Azok, akiknek dúlai gondoskodásban volt részük, úgy érezték, jól megbirkóztak a szüléssel, mint életfeladattal, s ez erőt és kompetenciaérzést adott számukra a csecsemőjük gondozásában, illetve további életfeladataikra nézve is. Így kevesebb alkalommal küzdöttek szoptatási problémákkal, s így kevesebbszer volt szükség arra, hogy szaksegítséghez forduljanak.

A dúlai támogatás hatásmechanizmusait és eredményeit a Dúlakönyv alapján ismertettem. Mint láthatjuk, számos aspektusa és hatósíkja van a dúlai gondoskodásnak, ami a pszichoterápiával rokon, s a növekvő igény azt mutatja, szükség is van rá, hogy az élet kezdetén is ott álljanak a segítők.

 

Írta: Mészáros Eszter pszichológus, dúla

 

A szülés mindannyiunk “dolga”

Nagy vihart kavart szavak, súlyos kijelentések hangzottak el, amelyek mind nőként, mind dúlaként mélyen felkorbácsolták az érzelmeimet és ezek hullámvetése a következő gondolatokat rajzolta ki bennem.

Dúla vagyok és senki sem vetheti a szememre, hogy lebecsülném az anyai hivatást, esetleg a képességet a gyermekszülésre, vagy hogy ne lennék ott teljes támogatásommal az édesanyák mellett szó szerint és átvitt értelemben egyaránt! Nem érhet a vád, hogy nem hiszek az anyaság csodájában, a család szentségében, netán a női princípiumokban! És szeretek kiállni a női ügyek mellett, de nem azért, mert a nőket magasabbrendűnek gondolnám, vagy mert a férfiakat gyűlölöm, hanem azért, mert azt tapasztalom a világban, ahol élek, hogy a “nők ügye” magánügy, bármi legyen is az, ráadásul a férfiak döntő többségben vannak a mindenkori vezetésben, így számos alkalommal előfordult már, hogy a nők hangját csupán akkor hallják meg, ha az adott ügy mellé valamely isteni szerencse folytán egy férfi is odaáll és ő tolmácsolja azt.

A szülés például pontosan egy ilyen téma…

Szintén magánügy, abban az esetben, ha meghitt környezetre, háborítatlanságra, naprakész információkon alapuló korrekt tájékoztatásra, az egyéni igények figyelembevételére, békés, gyengéd szülésélményre, támogató közegre vágyik a nő és ezért még szót is emel. Magánügy, ha a szülés helyszínének szabad megválasztásáról folyik a vita, vagy akkor, ha a katasztrofális kórházi körülményekről, vagy sok esetben bánásmódról beszélünk. Magánügy, hiszen semmilyen politikai erő sem szólhatna bele, különböztethetné meg vagy értékelhetné, a nőket abból a szempontból, hogy gyermeket vállalnak-e avagy sem.  De persze rögvest nem magánügy, ha nemzet- és népesedéspolitikai csatasorba, sőt mi több, sokadszorra is pellengérre állítjuk a gyengébbik (?) nemet ebből az alkalomból.

A kép forrása: bygoneamericana.tumblr.com

A kép forrása: bygoneamericana.tumblr.com

Nagyon sarkos vélemény, hogy a nő feladata, vagy dolga a szülés. Én úgy vélem, a nő privilégiuma a szülés! És minden szülés egy összekapcsolódás eredménye, amelyben egy nő és bizony egy férfi is szerepet vállal. A nő nem csupán a férfihoz tartozik, hanem jó esetben ők ketten egymáshoz tartoznak, sőt mi több, összetartoznak és együtt terveznek, együtt várakoznak és együtt nevelnek gyermekeket. A férfiaknak tán nem a legmagasabb önmegvalósítási forma a családapaság? Amellett, hogy számos más szerepben is helyt kell állniuk éppen úgy, mint a nőknek?

Igen, senki nem vitatja, hogy egy nőben ott rejlik az anyaság lehetősége, mert rendelkezik annak biológiai meghatározottságával, de minden egyes nőnek joga van ahhoz, hogy megválassza, az anyaság-e az, vagy egyike-e azoknak a kibontakozási lehetőségeknek, amelyet a maga számára választ. Mint ahogyan a férfiak is gyermekeket nemzenek és megválaszthatják, hogy felelősséget vállalnak-e ezért a képességükért! Mert bár valóban a nők szülnek, de egy életet ketten hoznak létre és gyermeket ideális esetben ketten vállalnak! És azt gondolom, hogy a felháborodottak 99%-azon a kettős mércén van fennakadva, hogy a kormányszintű kommunikációban ez miért csupán női ügy???

A gyermekvállaláson és a gyermekek számán túl mindenkinek joga van ahhoz, hogy megválassza a hivatását. Ha az ember fia (vagy netán lánya) magas pozíciójú politikusnak szegődik, akkor esetében a pontos, precíz megfogalmazások és kristálytiszta kinyilatkoztatások különösen hangsúlyosak! És az is, hogy a nép szolgálatában elhivatottan végezze a munkáját, hogy a társadalom, amelynek az élén menetel, biztonságban érezze magát például abban a hosszútávú döntésében, hogy családot vállal! Mert kevés – és tiszteletben tartandó – kivétellel, azt hiszem, mindenkinek ott szerepel az álmaiban ez! De hová, ha nincsenek meg hozzá a mindennapi élethez, vagy a betevő falathoz szükséges alappillérek? Ha bizonytalan a megélhetés, tragikus az oktatás, ha roskadoznak a kórházak és ha minden második nő szülési traumával jön ki onnan azzal a meggyőződéssel, hogy ezt a horrort többé soha nem szeretné átélni? Nem beszélve arról, hány meg hány kutatás harsogja évtizedek óta, milyen messzemenő egyéni és társadalmi hatásai és következményei vannak a szülés-születés minőségének (anyára és babára, sőt apára nézve is)!

A szülés kitüntetett életesemény, csoda! Jó lenne, ha úgy is kezdenénk róla gondolkodni! Ha úgy kezdenénk kezelni és olyan körülményeket teremtenénk, hogy minden nő és a párja meg is élhesse ezt! Hogy nőként már kislánykorunktól vágyjunk erre, mert az oktatásunk gondot fordít arra, hogy olyan szépnek és különlegesnek láthassuk, amilyen valójában! Jó lenne, ha az egészségügyi intézményekben megteremtenénk a tisztaságot, a szükséges felszereléseket és azt, hogy minden várandósságot ugyanaz a (nem hullafáradt és végletekig leterhelt) személy kísérjen elejétől a végéig, elkerülvén, hogy minden anya, szülés és kisbaba csak egy eset vagy egy szám legyen! Ha mindez támogató, önbizalmat erősítő közegben történne, elismerve az anyai kompetenciákat! A legfontosabb mégis az lenne, hogy a nők jó szülésélménnyel erősödjenek meg, és aztán minden támogatást megkapjanak ahhoz, hogy a családon belül és azon kívül az azzal összeegyeztethető óraszámú és fizetéssel járó munkájukban (is) kiteljesedve motorjai tudjanak lenni a családjuknak és a magyar társadalomnak egyaránt!

Ha mindez, tehát a gyermekvállalás valóban fontos és közös ügyünk lenne nekünk férfiaknak és nőknek, akkor a magas pozíciókban lehetne azért tevőlegesen tenni, hogy ezek a szempontok változzanak, és hogy ezáltal a családok nagyobb kedvvel, nagyobb biztonsággal vághassanak bele újabb kisbabák megszületésébe! A hangsúly tehát nem azon kéne legyen, hogy a nőket arra utasítják odafentről, hogy mi az életfeladatuk, hanem, hogy milyen lépéseket tudunk tenni azért, hogy a fentebb tárgyalt támogató attitűd és környezet, majd ezekkel együtt az eredmények is megvalósuljanak!

 

Írta: Mészáros Eszter pszichológus, dúla

 

Titkok tudói, a dúlák

A kép forrása: flickr.com

A kép forrása: flickr.com

Bizony, titkok!

Hiszen az elsők között lehetünk, akik tudomást szereznek egy-egy újabb cseperedő kis élet létezéséről. Tanúi vagyunk a nők révedező mosolyainak, önkéntelen simító mozdulatainak, a halk suttogásoknak, amikor még csak sejtésről van szó… Aztán ismerői az izgatottan elmesélt új érzéseknek, a félszegen bevallott kétségeknek, a szorongva feltett kérdéseknek, és szerencsére – mint titkok tudóinak -, sokféle kérdésünk és többféle válaszunk van, amivel segíthetünk!

Dúlaként aztán tanúi vagyunk a születés csodájának és a folyamat bensőséges titkainak is!

Ma is érkezett hozzám egy jó hír… és ilyenkor mindig ujjongó öröm és a megtisztelő bizalomért érzett hála önti el a szívem!

Szeretem a dúlaságom!!!

 

Napi 6 datolya = könnyebb szülés

A datolya az Észak Afrikában és a Közel-Keleten honos datolyapálma fa gyümölcse és számtalan változatban ismert, amelyek mind különböznek méretükben, ízükben és állagukban. Legalább 15 féle ásványi anyagot (kálcium, vas, magnézium, cink stb), 23 féle aminosavat, vitamint, szénhidrátot, fehérjét és 14 féle zsírsavat, élelmi rostot és még sok hasznos tápanyagot tartalmaz.

Kép forrása: wisdomandbirth.blogspot.com

Kép forrása: wisdomandbirth.blogspot.com

Ezek az édes kis gyümölcsök igazi táplálkozási csodák, olyan legendáról is hallottam már, miszerint úgy tartják, hogy egy darab datolya egy nap, elégséges a túléléshez.  És természetesen amióta világ a világ, használják őket az asszonyok a várandósság és a szülés alatt!

A “Journal of Obstetrics and Gynaecology” (Szülészeti és nőgyógyászati lap) című újságban megjelent tanulmány szerint a várandósság utolsó négy hete alatt elfogyasztott napi hat datolya kimutathatóan csökkentette a szülésindítások szükségességét, a vajúdás elhúzódását és a szüléseknek sokkal kedvezőbb kimenetelt eredményezett.

Jelentősebb fókuszpontok a kutatásban:

– A datolyát fogyasztó anyáknál a kórházba érkezéskor sokkal nagyobb volt a méhszáj tágulásának mértéke.

– A datolyát evő anyák 83% – nál  a magzatburok még öt órával a kórházba való felvétel után is ép volt

– A datolyát evő csoportban lévő anyáknál 96%-ban magától indult be a vajúdás.

– A datolyás csoportban 28%-nak, míg a nem datolyás csoportban 47%-nak kellett kapnia oxitocint

– A szülés első stádiumában a látencia szak majdnem 7 órával rövidebb ideig tartott a datolyát fogyasztó anyák esetében (átlagok: 510 perc és 906 perc).

További érdekes összefüggés figyelhető meg a datolya és az oxitocin használata között a szülés utáni vérzésre való hatásukban. A tanulmány szerint jelentősen kevesebb vérzést tapasztaltak azoknál az anyáknál, akik datolyát fogyasztottak, azokhoz az anyákhoz képest, akik ennek csökkentésére oxitocin injekciót kaptak. A kísérletet két kórházban végezték el véletlenszerűen kiválasztott anyákon. Rögtön a méhlepény megszülése után az egyik csoportnak 50 gramm datolyát adtak, a másik csoportban pedig az anyák 10 egység szintetikus oxitocint kaptak. A datolya fantasztikus hatóanyagainak (kalcium, szerotonin, tannin, enzimek és mások) köszönhetően tehát csökkenthető a vérzés mennyisége és egyben megelőzhető a vérszegénység is!

Természetesen érdemes ebből is a friss, organikus gyümölcsöt választani!

 

A cikket a http://thepeacefulbirthproject.org/2013/10/ancient-wisdom-and-research-agree-amazing-fruit-eases-labor-and-prevents-postpartum-hemorrhage/ oldalon található angol nyelvű cikk alapján fordította és írta: Mészáros Eszter pszichológus, dúla

 

Bébi, jól gondold át!

A Spektrum Televízión láttam egy műsort, arról, milyen érdekes kezdeményezés indult Amerikában. Utánajártam kicsit a neten és most megosztom Veletek is. Texas államban nagy gondot okoz az egyre növekvő számú tinédzser terhesség illetve a nemi betegségek terjedése, s ezek megelőzésére rendkívül hatásos ötlettel álltaBébi, jól gondold át!k elő és megalkották a “Bébi, jól gondold át!” elnevezésű programot.

Felmérték a serdülők szexualitáshoz, szülőséghez való hozzáállását, s ehhez igazodva kidolgoztak egy hat alkalomból álló tantervet, melynek során elmagyarázzák nekik az ezekkel járó nehézségeket, kötelezettségeket és veszélyeket. A gyerekeknek prezentációkat vetítenek az alapvető biológiai tudnivalókról a szaporodás témakörében, interaktív foglalkozásokon képet kaphatnak a kiegyensúlyozott, harmonikus (pár)kapcsolatokról,  hallanak a
vajúdásról, a szülésről és a gyermekvállalás szociális, egzisztenciális és érzelmi hozadékairól is. Ezenfelül alapvető ismeretekeBébi, jól gondold át!t sajátíthatnak el a gyermekgondozásról, aminek hasznát is veszik, hiszen a program legfontosabb része, hogy egy lenyűgözően élethű játék babára kell vigyázniuk egy egész hétvégén át. Ez a legújabb számítógépes programokkal kifejlesztett mű-csecsemő pontosan úgy viselkedik, mint eredeti társai. Időközönként sír és megnyugtatásra vágyik, meg kell etetni, pelenkát kell rajta cserélni, büfizik, igényli a testkontaktust, a ringatást, s reagál különböző ingerekre. A gyermekek így első kézből tapasztalhatják meg, milyen igazi teendőkkel, kötelezettségekkel, lemondásokkal jár egy kisbabára a nap 24 órájában vigyázni.

A babával együtt kapnak a gyerekek egy elektronikus karkötőt is, aminek a közelsége jó hatással vanBébi, jól gondold át! a szimulátor baba érzékelőire. Az együtt töltött napok után a gyerekek egyéni visszajelzést kapnak elvégzett munkájukról a baba chipjéről és a karperecről számítógéppel letöltött adatok alapján. A mentorok ugyanis ezek segítségével látják, mennyire tudta a tini a rábízott baba igényeit kielégíteni, foglalkozott-e vele eleget, rendesen etette-e stb.

A program nem a szülővé válásról beszéli le a gyermekeket, sokkal inkább megtanítja őket arra, mivel is jár ez valójában. Felvilágosít, hogy a tinik felelősségteljes és jó döntést hozhassanak arról, belemennek-e szexuális tapasztalatokba, s megismerteti a biztonságos módszereket a védekezésre a nem kívánt terhességek és a betegségek ellen is.

Írta: Mészáros Eszter pszichológus, dúla

Ne mossuk le a magzatmázat!!!

A kép forrása: www.bedheadbirth.com

A kép forrása: www.bedheadbirth.com

Mert…

– úgy hidratál, mint semmilyen más boltban kapható készítmény

– segít egyensúlyban tartani az újszülött hőháztartását

– megvédi a baktériumoktól (az anyatejben is meglévő immunanyagok nagy részét ez is tartalmazza)

– a fürdetéssel időt veszünk el az anya-baba kapcsolódás megkezdésétől

– felesleges lemosni, hiszen szép lassan beivódik és gyengéden ápolja is a kisbaba bőrét

– amivel lemossák, az valószínűleg vegyszer és így semmiképpen sem tesz jót az újszülött érzékeny bőrének

 

A szülés hangjai

Nemrég új szomszédok költöztek be mellém. Nagyon örültem a fiatal párnak, de hamar kiderült, a saját lakást, az önállósodás szabadságát, együttélést intenzíven és zajosan nyögve “ünneplő” ifjú szerelmesek a falon is áthallatszódnak, így inkább áttoltam a saját ágyam a nyugdíjas nénivel szomszédos oldalra.

Filmek sora készült már el a témában, hogy milyen kedvesen-kacagtatóan-zavarbaejtően közel kerülünk a szomszédainkhoz az egymás mellett élés során. Mindent tudunk a másikról, nincsenek titkok!

A szexualitásnak és annak hangjainak is megvan a helye és szerepe az életünkben, s míg a párunké és persze a miénk igen izgalmas az adott pillanatban, másét már kevésbé szeretjük hallani, főleg non-stop! Persze az is hozzátartozik, hogy az “erényes nő” évszázadok alatt “csiszolódott” képéhez nem a vad, önmagát teljesen beleélő, torokhangon hörgő-sikoltozó extatikus hangeffektek illenek, hanem maximum egy halk és szexi “ah” vagy “úh”, diszkrét nyögdécselés, de ezzel vége is. A társasház többi, decens és erkölcsös idősebb lakója pedig nem rejti véka alá véleményét, a megszólástól az elítélő, rosszalló pillantásokig terjedő skálán szabadon zongorázva!

Barátunkkal, férjünkkel összeköltözve, mindenki saját temperamentuma és a panelok, vagy téglafal adta lehetőségei szerint kiélvezi a páros életet, majd előbb vagy utóbb a szülőszobán találja magát. És ott jön egy nagyon hasonló helyzet! Papírvékony falak, netán függönnyel elválasztott sorstársak, szigorú szabályok, még szigorúbban néző szakemberek és sok esetben tőlünk egy generációnyi távolságban lévő egészségügyi személyzet. Igazán nem “illik” másokat zavarni a hangoskodásunkkal, ugye?

Jön az utasítás is sok helyen még: “Anyuka, ne kiabáljon, elveszíti az erejét!”

Ez persze elsőre ésszerűen hangzik, ugyanakkor a vajúdás óráinak hevében annyira kikívánkozna az a HANG! Nem is akármilyen hang! Hangos, amibe az egész testünk beleremeg! A fájdalom vagy az erőkifejtés hangjai. És hát, ki szereti ezeket hallani? Ráadásul sokszor bizony erotikus! Tele van tűzdelve sóhajokkal, nyögésekkel, s nehezíti a helyzetet, hogy ezt sok esetben meztelenül, félmeztelenül, vagy viszonylag “ledéren” öltözve hálóingben, a csípőnket körkörösen mozgatva adjuk elő!

A szülést segítő hangok mélyek, búgók! Míg a sikítás megfeszíti a testünket, s annak minden porcikáját, (az ajkakat és a méhszájat is) és ellene hat a folyamatnak, addig a tehénbőgésre hasonlító mélyebb nyögések, fújások, akár prüszkölések az ellazulás, tágulás irányába hatnak és nemhogy elveszik az erőt, hanem kifejezetten jót tesznek a szülés előrehaladásának! Ráadásul a hangadás segít a fókuszálásban is, az elmélyülésben, ami szüléskor szintén elengedhetetlen!

A szexualitás nem csupán azért van jelen a szülőszobán, mert a gyermek nyilvánvalóan azáltal fogant meg… hanem a mezítelenség, a mozgás és a hangok miatt is! Egy zárt és több értelemben is steril környezetben ezt nagyon nehéz jól kezelni! Nekünk is, mert “húdeciki” és “megítéltetünk”, hiszen ugyanúgy ott vannak az ápolók, mint a szomszédnéni, és a dolgozóknak is, mert, ha nincsen bennük megfelelően helyretéve a szülés szexuális, vagy a szexualitás bármely aspektusa, akkor ez megjelenik a csendreintésben, vagy a mozdulatlanságra ítélésben például. Biztos vagyok benne, hogy visszafojtani az ajkunkra toluló kiáltást, vagy bármely hangot, ugyanolyan erőkifejtéssel és megfeszüléssel jár, mint “rossz” hangot kiadni, s ilyen formán ugyanúgy károsan ellene hat a vajúdás menetének és a kisbaba elengedésének!

Kép forrása: dfwbirthphotographer.com

Kép forrása: dfwbirthphotographer.com

A kemény munka vagy nagyobb erőkifejtés hangadással sokkal könnyebben megy, megsegíti azt! Ilyen, amikor költözéskor nagy szuszogások és nyögések közepette emelünk meg egy könyvekkel teli nehéz kartondobozt. Láthatjuk ezt nem egy sportolón, amikor elhajítják a nagy súlyú gerelyt, vagy sok teniszezőn, aki a labda elütésekor ad ki magából hangot! Rájuk bezzeg senki nem szól, hogy ne hangoskodjanak!

Engedjünk szabadon teret tehát a szülés hangjainak, mert hiszen éppen azon munkálkodik a testünk, mi magunk azon dolgozunk teljes erőbedobással, hogy világra hozzunk egy életet és ne hagyjuk magunkat elbizonytalanítani, vagy lecsitítani! Mint ahogyan átkereteződik a meztelenség is a szüléskor, ugyanúgy engedjük meg ezt a hangoknak is és használjuk őket bátran úgy, hogy segítsenek minket! Válasszunk olyan segítőket, akik bátorítanak ebben bennünket és akár meg is tanítják ezeket! Olyan segítőket, akik előtt nem kell “viselkedni”!

 

Írta: Mészáros Eszter pszicholúgus, dúla

 

Erőt meríteni a szüléshez és a szülésből

Tegnap biciklizés közben elmerengtem egy régi emléken. Éppen egy emelkedőre kaptattam fel és úgy éreztem, nem bírom tovább! Minden egyes pedálozáshoz újra és újra össze kellett szednem az erőm és bevillant egy tavalyi kirándulás.

Kerékpártúrára mentünk barátokkal, csodálatos helyeken jártunk a Zselicben. Eleinte nem volt nehéz, jól bírtuk a dombocskákat, a felfelé hajtás után mindig jött egy jól megérdemelt lejtő, ahol kiengedhettük a fékeket, ellazíthattuk a lábunkat és a szembeszél hűsítette a homlokunkat.

Ahogy haladtunk, egyszer csak elénk tornyosult egy hegy. Nem volt hirtelen emelkedés, de mennünk kellett felfelé. Csalóka volt, mert minden kanyar után úgy tűnt, ennél már nem lesz durvább, ha kitartunk, ott a tetőpont és csak élvezni kell majd a lefelé száguldást. De nem így volt! Minden szerpentin végét elérve egy újabb emelkedő rajzolódott ki a következő kanyarig, ahol ismét úgy tűnt, ott a csúcs, de persze odaérve csak egy másik fordulót lehetett látni. Közben többen, barátok lehagytak – ami tépázta a büszkeségem -, mások mellettem, de legalábbis látótávolságon belül küzdötték magukat felfelé – ami jólesett, mert nem éreztem magam egyedül és tudtuk egymást biztatni -, páran leszálltak és tolták a bringát, vagy elmaradoztak – ami nekem is csábító lehetőségnek tűnt, amikor úgy éreztem, nem bírom. És újra meg újra felcsillant, majd porba hullt a remény, hogy ott a következő kanyarnál már tényleg jön a pihenés.

Végül körülbelül 45 percig tekertem felfelé egyfolytában, pedig már a tizedik percnél is úgy éreztem, végem van. Egyszer csak ott vártak, akik már felértek, kidöntött fatörzseken napoztak vagy éppen árnyékban hűsöltek, vizet ittak és lógatták a lábukat. Amikor megérkeztem, azt kérdezték: leszálltál közben? Büszkén azt válaszolhattam: egyszer sem!

Azon túl, hogy hányféle síkon lehet a vajúdás és a szülés végigélésével összehasonlítani ezt a tapasztalást, a legfontosabb számomra, hogy milyen hihetetlen erőt ad egy ilyen küzdelem, amikor a tested munkája és az elméd, a szíved kitartása önmagadhoz képest nagy tettekhez segít hozzá. És ez csak egy biciklitúra! De tegnap és bármikor, amikor erőmön felül kell teljesítenem, ez a kép, az a büszkeség-érzés elővillan a tudatomból és átsegít, megtámogat egy-egy nehéz pillanatban vagy élethelyzetben! Biztosan mindannyiunknak van ilyen! Akár több vagy többféle is!

A kép forrása: prettystuff.tumblr.com

A kép forrása: prettystuff.tumblr.com

Minden nő, aki a saját erejéből megszül egy gyermeket, táplálkozik ebből az élményből (akkor is, ha pozitív és akkor is, ha negatív). Óriási jelentősége van annak, hogy nőiségükben, testükhöz és önmaguk erejéhez való viszonyukban megerősödve kerülnek ki ebből a tapasztalatból, vagy összetörten, elbizonytalanodva, megcsalatva.

A szülés örök élmény, ami kihatással van egész további sorsunkra! Az önmagunkkal fenntartott kapcsolatra, a párkapcsolatunkra, az önbizalmunkra, a testünkre és a szexualitásunkra, a kisbabánkkal és a gyermekeinkkel való kapcsolódásunkra. A jó szülésélmény egy egész csomaggal ajándékoz meg! A nő úgy érzi, bármire képes, bármely akadályt is gördítsen elé az élet, ha egy gyermeket megszült, olyan erősnek érzi magát, hogy megküzd majd azzal is!

Ebből az emlékből, testi tapasztalatból, lelki és szellemi élményből egész életén át erőt meríthet!

 

Írta: Mészáros Eszter pszichológus, dúla

 

A dúla és a serpa

Egyszer nagyon régen hallottam ezt a hasonlatot, és már nem is emlékszem, hol vagy kitől… de ma az eszembe villant és elgondolkoztam rajta. Milyen találó!

A dúla is, a serpa is segítők.

Jól ismerik az utat, amit bejársz, de Te mégy elöl, csupán követnek Téged. Mindketten tanúi annak, hogy előtted már többen megmászták a hegyet, aminek nekiveselkedsz, tudják, hogy lehetséges és hisznek benned, hogy Te is képes vagy felérni a csúcsra! Mélyen tisztelik a természetet és annak erejét, és bármely viszontagság jöjjön, kitartanak melletted.

A serpa egy-egy elágazásnál útmutatással segít, javaslatokat tesz, merre és hogyan lenne könnyebb haladni, de Te vagy a főnök. A dúla is útbaigazít, ha kérdéseid vannak, de Neked kell döntened, merre veszed az irányt, melyik ösvény vagy megoldás a legszimpatikusabb. Mindketten kísérnek és támogatnak az úton, amit magad választottál!

52ce28a3253e5cba0907be45a7cdc1b1

A kép forrása: Etsy by FORTHELOVECO

A serpa leveszi rólad a legnagyobb súlyokat, s maga viszi azokat, de a Te hátizsákodban maradnak a legfontosabb, nélkülözhetetlen dolgok, eszközök amik a túléléshez kellenek! A dúla segít lehámozni sokféle terhet, aggodalmat, nehéz érzést, amit feleslegesen cipelsz, így könnyebb szívvel indulhatsz neki az utadnak, a legnehezebb időszakban kényelmesebbé teszi számodra a környezeted vagy a testhelyzeted, de a kitartásod, a lelked, a belső erőforrásaid benned vannak! Mert van, ahová már a serpa vagy a dúla sem tud veled tartani, van, ahová Neked egyedül kell alámerülni, vagy éppen felküzdeni magad!

Írta: Mészáros Eszter, pszichológus, dúla

 

 

 

This entry was posted in Dúla and tagged .