Anett története III.

Anett szülésének kísérése igazi tanítás volt a számomra! Ezért is született belőle 3 külön bejegyzés…

Hatalmas tisztelet ébredt bennem iránta, ahogyan segítettem őt az útján. 

Már azzal is kivívta a csodálatomat, hogy a várandóssága utolsó heteiben a hónapok óta összegyűlt ismereteit felhasználva és megérzéseinek engedve mert kórházat váltani. 

Egyszer valaki, akit nagyon bölcsnek tartok, azt mondta nekem, hogy a bátrakat megjutalmazza az Élet. Anett története jólesően megerősített ebben!

Mert váltani és az Élet elküldte hozzá a számára legmegfelelőbb segítőket a kisbabája születésének éjszakáján. Fantasztikus szülésznője volt és támogató ügyeletes orvosok váltották egymást aznap. Vele volt a férje és engem dúlaként is beengedtek hozzá, így megvalósulhatott az, amit szeretett volna és azon az úton mehetett végig, amit kijárt magának. Kende baba végül 14 óra háborítatlan vajúdás után négykézlábas kitolási pozícióban jött a világra.

Mivel csupán a várandóssága legvégén kezdtünk el együtt készülni, így rövidebb idő jutott megismerkedni Anettel, mint általában. Mégis, az egyik legfontosabb információ – amit a szüléskísérésben bevethettem, mikor kellett – elhangzott a szülés előtti közös esti sétánkon. Éppen időben! 

Amikor a vajúdást elősegítvén sétára indultunk a friss tavaszi estében, Anett elmesélte, hogy előző évben lefutotta a félmaratont. Kérésemre részletesen elmondta, melyek voltak a legnehezebb pillanatok és a kritikus kilométerek, illetve, hogy akkor hogyan sikerült túllendülni rajtuk, így ezeket a párhuzamokat remekül tudtuk használni a szülésnél is. Ami nem volt könnyű! Mégis Anett újra és újra és újra megküzdött a fájásokkal és önmagával. A vajúdás alatt sokszor elmondta Kende babának, hogy mennyire szereti. És ebben hatalmas erő lakozott! 

Olyan erő, ami kitartott hosszú-hosszú órákon át és alázatossá tett mindenkit, aki tanúja lehetett a szülésnek. Csak néztem Anettet, ahogyan a fájásokba beleguggolva a térdemre ereszkedett és lenyűgözött, hogy egy ilyen picike nőben ennyi erőt mozgósít a babája iránt érzett szeretet, amit vele együtt a testében dédelgetett kilenc hónapon át. A szülés-születés valóban csoda! És az anyák a legnagyobb hősök a szememben!